Michael Arrington a TechCrunchon cáfolja, hogy a netbookok megérdemelnék a körülöttük kialakult rajongást. Bár ebben az évben úgy néz ki, ötmilló feletti eladást regisztrálnak és 2012-re ötven millió ilyen készülék lesz, az Intel mégis valami miatt megtorpanni látszik a netbook szegmenst célzó fejlesztések terén. A szerző három fő érve a használhatatlanságra olyan friss és eredeti mint egy "várva várt" Republic nagylemez, mivel szerinte a netbookok:
- mint PC-k, túl alacsony teljesítményűek
- kis méretű, 7" képernyőjük ma már nem elegendő
- valamint billentyűzetük kényelmetlenül apró.
Ami az alacsony teljesítményt illeti: asztali gépemmel összemérhető teljesítményt nyújt már a 900-as eee is. 1GB RAM-mal és 1GHz órajellel még egy erősen flashanimált weboldal is lejön, a divx is suhan, persze párhuzamos alkalmazásoknál már döcögések tapasztalhatóak. Az egész egyszerűen elképesztő, hogy az író a Vistát is megemlíti mint jellemző oprendszert.
A kis méretű monitor egész egyszerűen nem igaz, az új netbookok jellemzően 9-10" átmérőjükkel hozzák a 1024-es felbontást. A zavaró vertikális 600-ban van némi igazság, de gyanítom, ez szoftverfejlesztéssel megoldható. (Én pl olyan szövegszerkesztőt képzelek magamnak, aminek menüi inkább oldalsó mint felső pozícióban helyezkednek el, alapbeállításban)
Az apró billentyűzetben van igazság, de ha egy PDA-ra gondolok, akkor ég és föld. Vagy vegyük a másik célcsoportot: a kicsi mancsokat, gyermekkezeket, és az iskolai oktatásban betöltött szerepüket. Egy 8-10 éves számára egy rendes laptop billentyűzete felesleges. A felnőtt fogyasztó pedig 2-3 hét alatt rászokik.
De ezeket az érveket, ellenérveket ezerszer olvastuk már. Sokkal érdekesebb az a gondolatsor, amit Arrington a központi problémának tart: netbookok az olcsó és a kisméretű piaci csoportokat próbálják összemosni. Ezenkívül az alapvetően kényelmetlenül kezelhető tartományban (senki ne állítsa, hogy egy 10cm magas készülékbe szöveget bevinni, nemhogy szerkeszteni laza kis móka) egyértelműen a mobilok is fogyasztókat fognak elhódítani.
A szerző szerint a netbook kategóriának nem kell olcsónak lennie, az olcsó gépeket a 15" irányból kell megkapnia a feltörekvő piacoknak. Ezzel azért nem értek egyet, mert megintcsak a netbookok, mint iskolai eszközök járnak az eszemben. A gyerekeknek pedig nem mindenki lesz képes még a fejlett nyugati társadalmakban sem kifizetni egy 1000 dolláros szipiszupi Vaio-t, vagy kisképernyős MacAirt, viszont 300 dollárt még itt K-Európában is kifizetnénk az alsós gyermekünk oktatógépére.
Ami az én véleményemet illeti.
A netbookoknál újra kell gondolni egyéb adatbeviteli eszközök lehetőségét. Touchscreen, virtuális billentyűzet, átgondoltabb egérrendszer.
A nyílt forráskódot használva még több hardveroptimalizáció, erőforrás-takarékosság. Mivel ezek a gépek jellemzően nem a bütykölhető programkörnyezetre kell hogy építsenek, sokkal inkább (internetes, szövegszerkesztési, tanulási és multimédiás) célkészülékként kell operálniuk, nem kell ide a mindent felzabáló microsoft. Linuxot, személyre szabva!
Alkalmazásoptimalizáció. MInt említettem, el bírnék viselni egy átgondoltabb, netbookra szabottabb kinézetű szövegszerkesztőt. Az eee easy mode-hoz hasonló megjelenés és szoftvermegoldások - határozottan állítom - forradalmiak.
Az ár kérdésében kifejtettem véleményemet. Egy éven belül elérjük a 100 dolláros szintet, bár azok a készülékek kb olyanok lesznek, mint a webmonitor optikáját beépítő CMOS digikamerák, amiket a 3megapixeles CCD korszakban (2003-2004) sóztak ránk a kínai felvidékek koszos kis noname üzemei. Használhatóak, de... Viszont a rendkívül kiválóan operáló atomprocis, 1GB RAM, 9-10" pofásságok simán 200-250 dollár környékén lesznek jövő karácsonykor. Onnantól pedig, akinek nem lesz netbookja 2010-re, az nem is használja a netet.
