Ami viszont a legbarátságosabb volt az egészben, az a fenti hardverre kitalált szoftverkoncepció. Mert mit is csinál az átlagember egy laptoppal? Netezik, emailezik -ma már jobbára webalapon, gmaillel, hotmaillel-, szöveget szerkeszt, közben mp3-at hallgat, néha megnéz rajta egy-egy filmet, játszik egy passziánszt vagy tanítgatná a csemetét manómatekkal.
Egy ilyen kis gépre túlzás lenne egy erőforrászabáló XP, nemhogy Vista, és hogy az árakat is alacsonyan tarthassák, a kis gép szabad forráskódú Xandros Linux disztribúciót kapott. Ügyesen 4 részre bontották a felhasználási lehetőségeket
- Internet: Webmail (Gmail, Hotmail, AOL), Web (Firefox), IGoogle, Messenger (Pidgin), Skype, Network, eBook, Google Docs, World Clock, Wikipedia, Internet Radio (mediayou.net), Wireless Networks
- Work: Open office, PDF reader, Mail (thunderbird), Dictionary (EN-CHN), File Manager, Notes
- Learn: Science (Periódusos rendszer), TuxTyping, Tuxmath (Függvényrajzoló) Paint, Geometry, Web Learn
- Play: Media Player, Games, Music Manager, Photo Manager, Video Manager, Webcam, Sound recorder
Mindez természetesen bővíthető további linuxos alkalmazásokkal, ameddig az SSD tart. Itt azért már elkezdődtek a gondok, mivel az alap Xandros az alkalmazásokkal együtt 1.3GB-ot is elfoglal az igénybe vehető 2GB(ill.4 vagy 8GB)-ból. És amint megnőtt a háttértár, megjelentek az első próbálkozók, akik nLite-tal lefogyasztott, diétás XP-t tettek rá, majd a Microsoft is legalizálta a próbálkozásokat az ASUSnak fejlesztett XPlite-tal. Így most 3-400 MB-ból megúszhatunk egy működő rendszert, amire még telepíteni kell mindazt az alkalmazást (Office vagy Works, játékok, multimedia lejátszó és kodekek stb) amit alapból megkapunk a Xandrossal.
